Testvéri Szerelem

 

Elég kínosan éreztük magunkat Briannel, de úgy látszott Lilit nem zavarja.

- Persze, Brian indíts kezet mosni, utána eszünk!!- majd elővettem a tányérokat, Brian elment kezet mosni, és Lili leült az asztalhoz.

- Amúgy, mi volt ez az egész az előbb??- kérdezte Lili, miután szedtem neki.

- Tudod, megpróbáltunk adni valamit a másiknak, ami mindig vele lesz, egész úton és külföldön is…- magyaráztam.

- Értem, akkor szerinted nekem is kéne ilyet adnom neki??- fintorodott el.- Mert ez elég nyálas volt…

- Neeem!!- nevettem.- Elég, ha adsz neki egy plüss állatot, vagy egy puszit az arcára!!

- Értem!! És te ezt miért nem holnap adod oda neki??

- Mert holnap a sírástól nem tudnám odaadni neki!!- füllentettem.

- Értem!!- majd pont végszóra megjött Brian is, leült, majd szedett, és végre nekiláthattunk az ebédnek. Kínosabb beszélgetésre számítottam Lilivel, de úgy látszik, elhitte, amit mondtam neki. Az ebéd befejeztével Lili ment játszani, Brian pakolni, nekem meg maradt a mosogatás. Amint elmosogattam mindent, menni akartam fel a szobámba, amikor megszólalt a telefon.

- Halo??- vettem fel a kagylót.

- Szia baby!!- köszönt bele Greti.

- Áh, szia!! Mi újság??

- Semmi különös, csak gondoltam megkérdezem mizu veled!!

- Semmi, meg vagyok!! Brian holnap utazik el egy külföldi suli nyári kurzusára, és ha 4 egésznél jobb átlaga lesz, még pedig tuti hogy jobb lesz, csak karácsonykor jön haza!!- Mondtam egy szuszra.

- Oh, szívem!!- mondta együtt érzően.

- De viszont… adtam neki egy nagy ajándékot!!

- Tényleg mit?? Ne várj, nagy ajándék… szóval…

- Pontosan!!

- Atyám!!- kapott szívrohamot a telefonba.

- Nyugi!! Így volt a legjobb. Nem te voltál az, aki mindig mondta, hogy csak azzal akit…

- A világon mindennél jobban szeretsz!! De igen!!- fejezte be a mondatot.

- Hát akkor??

- Jaj te lány… na hallod, nekem mennem kell, mindjárt jön Peter!! Légy jó, és ne szomorkodj!! Majd hétfőn talizunk!!

- Okés, Szia!! Puszi!!

- Pussz!!- tette le a kagylót. Én is letettem, majd felmentem a szobámba. Úgy döntöttem ideje átöltözni Lilinek, mivel már 4 óra, és anyuék bármelyik pillanatban hazaérhetnek. Felmentem, majd együtt Lilivel kiválasztottuk, mit vegyen fel a fellépésre. Pont végeztem a frizurájával, mikor anyuék betoppantak.

- Megjöttünk!!- kiálltott apa.

- Lili drágám, kész vagy??- szólt fel anya.

- Igen!!- mondta vidáman Lili, majd lefelé szökdelt a lépcsőn. Én és Brian követtük, majd az ajtóban állva néztük, ahogy Lili izgatottan húzza a cipőjét.

- Aztán ügyes légy prücsök!!- ütögette meg Brian Lili fejét.

- Sok szerencsét!!- adtam puszit Lilinek, majd beszálltak mindhárman az autóba, és már el is tűntek. Mi becsuktuk az ajtót, és bementünk a Tv elé. Bekapcsoltunk egy filmet, és ölelkezve azt kezdtük el nézni, közben beszélgettünk:

- Vajon milyen lesz az a külföldi suli??

- Hát… szerintem tele lesz bombázó csajokkal, rengeteg programmal és tanulnivalóval, így majd szépen el fogsz engem, azaz minket felejteni, és majd karácsonykor úgy jössz haza, hogy már nem is létezem a számodra!!

- Miket beszélsz?? Te örökre az én kis hugicám maradsz!!- nyomott puszit a homlokomra, majd néztük tovább a Tv-t. Az én agyam viszont lázasan forgott, mégpedig, hogy azt mondta, a hugicája maradok, de semmi olyan, hogy Szeretlek, vagy valami… lehet hogy neki ez a mai délután csak egy volt a sok közül?? Nem, az nem lehet!! Brian nem olyan… egyszerűen csak nem akarja még nehezebbé tenni az elválást… nyugtattam magamat, majd a film végeztével elmentem fürdeni, majd Brian is, és együtt aludtunk. Úgy, mint régen. Vagy talán mégsem… Ez más volt… lehet, hogy ez volt az utolsó együtt töltött éjszakánk. De majd kiderül, a sors majd kideríti…

Lementem reggelit csinálni, amire végül is nem volt szükség, mert Brian olyan izgatott volt, hogy le sem jött enni, anyuék már elmentek, csak Lili ült az asztalnál a kakaóját szürcsölgetve.

- Lili!! Kérsz valamit reggelire??- mentem a hűtőhöz, majd kinyitottam.

- Nem, már ettem zabpelyhet!!- mondta, majd kiitta a maradék kakaóját. Én nem voltam éhes, így visszacsuktam a hűtőt, és leültem Lilivel szemben, a fejemet a kezembe hajtva.- Mi a baj?? Brian miatt vagy szomorú??- felemeltem a fejem, és a csillogó kék szemeivel nézett rám.

- Igen, miatta!!

- Nagyon fog hiányozni!!- mondta Lili, az üres bögréjét szuggerálva, hogy kerüljön bele még kakaó, de sajnos nem sikerült neki, így inkább eltolta magától.

- Igen, nekem is…- mondtam, majd visszahajtottam a fejem a kezembe. Lili leszállt, hallottam a széke csikorgását, majd odajött hozzám, nyomott egy puszit az arcomra, és elszaladt. Én még ültem ott egy darabig, aztán felálltam, és indultam fel az emeletre, megnézni Briant. Sosem ment neki a pakolás… és ez most is így volt. Megálltam az ajtóban és figyeltem, ahogyan próbálkozik összehajtani egy pólót, nem sok sikerrel.

- Segítsek??- léptem mögé.

- A szívbajt hoztad rám!!- nézett rám, majd a szívére tette a kezét.

- Segítsek??- kérdeztem újból. Nem válaszolt, csak félreállt, és figyelte a mozdulataimat. Amivel ő fél órán át küszködött, nekem egy fél perc alatt sikerült. Szépen rátettem a többi elég érdekesen összehajtott ruháinak a kupacára.

- Hugi!!- kérdezte, miután elvettem még egy pólóját.

- Hm??- néztem rá egy pillanatra, majd vissza a pólóra.

- Haragszol rám, hogy elmegyek??- rátettem a pólót a többire, majd felé fordultam, egy halvány mosollyal az arcomon.

- Már miért haragudnék?? Ez a nagy lehetőséged!!- mondtam, majd a nadrágja után nyúltam, de ő megfogta a kezem, és a lábával becsukta az ajtót.

- De ugye tudod, hogy nagyon fogsz hiányozni??- ölelt át, majd a szemembe nézett. Felváltva néztem egyik és másik szemét is, majd halkan válaszoltam.

- Te is nekem, mindennél jobban!!- mondtam halkan, majd lassan közeledett az arcom az övéhez, és végül ajkai rátapadtak az enyémekre. Jó hosszú csók volt, majd elkezdett hátrálni, és rádőltünk az ágyra. Nagyon gyengéd volt, bár összehasonlítási alapom nincsen, mivel még nem sok ilyen történt velem, sőt… még egy sem. Hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. Nagyon jó volt, ilyen közel érezni magamhoz. Csodás volt… nem féltem, hogy valami baj lehet, hiszen Lili nagyon jól el van a szobájában ilyenkor, oviba nem kell most vinni mivel majd 5től lesz egy kis műsor, és oda majd anyáékkal megy, addig meg… eljátszogat magában. Anyuék ugye dolgozni… semmi baj nem lehet. Egy olyan óra elteltével, a kezei közt ébredtem. Adtam egy puszit a szájára, majd felkeltem mellőle, és felöltöztem. A ruháit alaposan lerugdostuk az ágyról. Nekiálltam szépen halkan összeszedni őket, majd amikor sikerült mindent összeraknom, vetettem egy utolsó pillantást Brianre, és mentem ebédet csinálni. Azért, mert nekem most volt jobb dolgom is, nem hagyhatom, hogy éhen halljon a családom… Lementem, és nekiálltam ebédet csinálni. Miközben én készülődtem, az illatok ugye szálltak, egészen Lili szobájáig, aki rögtön meg is jelent az ajtóban.

- Hm… mi ez a fincsi illat??- jött oda mellém.

- Az ebéd!! Mindjárt kész, menj, moss kezet, utána eszünk!!- nem kellett neki kétszer mondani, már ott sem volt. Lehajoltam egy tányérért, amikor valaki megfogott hátulról elkapott.

- Hm… de jó illatok vannak!!- búgta a fülembe, majd felálltam, és megfordultam.

- Hát igen, összeütöttem valamit!!- majd megcsókoltuk egymást, és éppen egész jól belemerültünk, amikor Lili ált meg az ajtóban, és ránkszólt.

- Eszünk??- kérdezte…

Lefeküdtem aludni, és nem soká el is aludtam. Reggel nagy üdvrivalgásra ébredtem.

- Anyu!! Apu!! Megjött, megjött!!- kiáltozott Brian, mindenkit felverve ezzel. Feltápászkodtam, és kimentem a folyosóra. Brian előttem suhant el, majd mikor meglátott, visszajött, és felkapott.- Hugi!! Én úgy szeretlek!!- majd megpörgetett, és letett. Berobogott anyuékhoz. Utána mentem, és amikor az ajtóban álltam Lili is csatlakozott hozzám.

- Mi történt??- kérdezte a szemét dörzsölgetve.

- Ha én azt tudnám…- majd mindketten befelé tekintgettünk a szobába.

- Mi történt kisfiam??- mondta anya rekedtesen, majd apát bökdöste, hogy ébredjen. Fel is ébredt, majd ő is feltette a "Mi történt?" kérdést, és mindenki fezsülten várta Brian válaszát.

- Felvettek!! Anya, felvettek!!- én még mindig nem értettem mi van, és nem voltam vele egyedül, apa és Lili sem tudta, anya viszont elég tájékozott volt ez ügyben.

- Gratulálok!!- ugrott ki, és ölelte meg Briant.

- Minket is beavatnátok??- kértem, apára, magamra, és Lilire mutatva.

- Tudod hugi, megpályáztam egy külföldi iskola nyári kurzusát- igen, ezt tudtam, így bólintottam.-, és azt írja, hogy felvesznek, holnap utána indul a gépem, és majd csak Szeptemberben jövök haza, viszont, ha sikerült egy négy egésznél jobb átlagot összeszednem, akkor egész évben ott lehetek, csak karácsonykor jövök haza!!- mondta boldogan. Először fel sem fogtam, mit mond, csak mosolyogva gratuláltam. Majd miután kiörvendeztük magunkat, mindenki ment a saját szobájába, Brian pakolni, anyuék öltözködni, hiszen irány a munka, Lili pedig… Tv-zni. Amint beértem a szobámba, lehervadt a mosoly az arcomról, és a párnámba temettem a fejem, úgy sírtam. Brian elmegy… tulajdonképpen ez jó, mert… talán így kiverhetem a fejemből, de… viszont meg fogok halni nélküle… két hónap… miket beszélek, menni fog neki a 4 egész, 6 hónap. Sőt, még több, mert lehet hogy én is elmegyek majd karácsonyra a nagyihoz az ország másik végébe, és akkor még karácsonykor sem találkozunk. Tiszta jó…

- Istenem!!- mondtam a párnámba, majd erőt vettem magamon, és feltápászkodtam. Belenéztem a tükörbe, és megállapítottam, hogy nálam sok ezerszer szebb lányok lesznek ott, egyből elfelejt majd… de jobb is ez így, milye már, hogy egy testvérpár szerelmes egymásba… megráztam a fejem, és asztalhoz ültem, reggeli majd később lesz úgy is, addig gondoltam írok valamit, mondjuk egy búcsúlevelet Briannek:

Kedves Brian!!

Hosszú az élet, és hosszú a nyár.

Talán még találkozunk, vagy talán soha már.

Szerelmem örök, s tart egy életen át.

Remélem neked is, és nem vár a magány.

Szememben könny szomorúsággal társul,

Szívemben fájdalom, hogy el kell válnunk.

Remélem emlékszel majd, egy buta kislányra,

Kiben megbízhattál, és nem okozott fájdalmat.

Ha még is okozott, még most is bánja,

De megtörtént, és nem vonható vissza.

Emlékezz rá, miket mondtam,

S emlékezz mit akartam.

Megtartani ezt, mi köztünk van,

Egy életen át, békében, boldogan.

Sok puszi, és vigyázz magadra: HugicádL

Hát igen, vers lett belőle, de hát istenem… ebben minden benne van, amit mondanék neki. Na majd holnap odaadom neki. A lapot összehajtottam, és betettem a fiókomba, és mentem reggelit készíteni. Majd odaadom neki, ha már a taxira vár, ami kiviszi a reptérre. Nem szeretném látni az arcát. Vagyis… egy kis részem igen, de a másik nem…

Lili lerohant a lépcsőn, majd nagy boldogan pattant be a székébe.

- Mi a vacsi??

- Spagetti!! Bolognai szósszal!!- tettem le elé a tésztát és a szószt.

- Te tudsz ilyet csinálni??- szagolgatta az ételt.

- Igen, miért?? Eddig nem tűnt fel, hogy sokat főzök??

- Nem igazán!! Mindig anya készített kaját, és abból hagyott nekünk!!

- Nem mindig!! A legtöbbször én készítettem!!

- Tényleg?? Egyedül??

- Nem!! Brian is segített!!

- Ő is tud főzni??

- Nem a legprofibb szakács, de gyorsan tanul, és rengeteget segít!!

- Akkor nagyon jó családom van!!- mosolygott.- Csodás anyukám, aki nagyon szuper ruhákat tervez, egy szuper apukám, aki nagyon jó ügyvéd. A világ legcsodálatosabb nővére, aki nagyon jól főz, és egy iszonyat helyes bátyó!!

- Igen, bátyó…- mondtam halkan, majd leültem.

- De hol van bátyó??- kérdezte Lili, miután szedtem.

- Csak nem engem keresel törpe??- puszilta meg a homlokát, majd leült mellénk.

- Jó étvágyat!!- fogtam hozzá.

- Nektek is!!- mondta Lili boldogan, majd Brian is ráhelyeselt, majd neki fogott enni. Több szó nem is esett vacsi közben. Miután befejeztük felpillantottam az órára.

- Oh, kincsem, ideje aludni!!- szóltam Lilire.

- Rendben!! Megyek fürdök, aztán olvasol nekem mesét??- mondta Lili.

- Persze!!- válaszoltam, majd elkezdtem a mosogatóba pakolni.

- Nem te!! Brian!!- helyesbített Lili. Meglepetten hátranéztem, Brian arcát figyelve. Nem kicsit meglepődött.

- Mi?? Hogy én??- mutatott magára.

- Igen, te!!- mosolyogtunk rá.

- Ti összeesküdtetek ellenem??- mosolygott ránk.

- Nem!! Ezt most egyedül találtam ki!!- nevetett Lili, majd felszaladt. A lépcső tetejéről ezt kiáltotta:

- Bátyó!! Van egész 20 perced, hogy felgyere!! Jó éjt Susie!!

- Jó éjt kincsem!!- majd csapódott a fürdő ajtó.

- Hát ez jó lesz!!- tápászkodott fel Brian.

- Miért?? Tudsz olvasni nem??

- De igen, de hát… még sosem olvastam fel neki!! Ezt mindig te csináltad!!

- Épp itt volt az ideje, hogy te is elkezd!!- raktam el az utolsó tányért is, majd mentem ki a nappaliba. Leültem a Tv elé.

- Most akkor nem beszélünk egymással??- jött utánam, majd megállt mögöttem.

- Most is beszéltünk nem??- néztem fel rá.

- De ez már nem olyan, mint régen…- hajolt lejjebb.

- Már semmi sem olyan, mint régen!!- mondtam halkan, mélyen a szemébe nézve.

- És már nem is lesz!!- hajolt még közelebb, és végül rátapadt a számra. Nem érdekelt, hogy mit csinál, de ez már kellett. Aztán ennek is vége szakadt, Lili kiáltásával.

- Brian!! Kész vagyok!! Jöhetsz!!

- Megyek!!- kiáltotta vissza, majd felegyenesedett.- Sajnálom!!

- Mit sajnálsz??- néztem rá könnyes szemekkel.- Nem te tehetsz róla, hogy beléd szerettem!!

- Arról nem, de az előbbiről igen, és erről is!!- majd még egy csókot lehelt, ajkaimra, és felrobogott Lilihez. Én csak ültem ott, és figyeltem a plafont. Aztán úgy döntöttem, felmegyek lefeküdni. Elhaladtam Lili szobája előtt, és meghallottam Brian hangját. Az ajtó nem volt teljesen becsukva, így még láttam is. Brian egy könyvel a kezében ült Lili ágyán, és a kislány fejét simogatva olvasott. Nekitámasztottam a fejem az ajtófélfának, és hallgattam. Ilyet régen nekem is csinált Brian, most még is aranyosabb volt. A nagymenő bátyó, aki folyton bulizik, és leissza magát, most egy csöppnyi lánykának mesél, mint egy gondoskodó apa, és egy jó férj. Milyen jó férj lesz majd belőle, de büszke lehet majd a felesége, és de büszke lehetek majd én, hogy a bátyám ilyen csodás apukája a gyermekének. Igen, a gyermekének, és nem a gyerekünknek. A mi… gyerekünknek…

Elmentem az oviba, majd mivel most hamarabb mentem érte, nem igazán akart eljönni, de végül még is elmentünk, egy fagyi ellenében...

- Na és milyen volt a napod??- kérdeztem, Lilit, amint egy 3 gombócos csoki fagyit eszegetett.

- Hát... tök jó volt...- és belekezdett. Megtudtam, hogy a reggeli nem volt valami inycsiklandozó, meg hogy az ovónéni megdicsérte, stb. egyszóval, hogy csodás napja volt. Amint hazaértünk, felment a szobájába, és vacsiig, na meg persze amig anyuék haza nem jöttek, a szinét sem láttuk. Szeret eljátszogatni úgy magába, nagyon aranyos kislány. Brian szokás szerint a Tv előtt ült, és azon csodálkoztam, hogy nem a gép előtt.

- Szia!!- köszöntem neki, és leültem mellé.

- Szia!!- és kikapcsolta a Tv-t. Oó ebből nagy dumálás lesz.

- Mi a baj??- néztem ártatlanul a szemébe.

- Semmi!!

- Akkor miért kapcsoltad ki a Tv-t??

- Mert hazajöttél!!

- És attól nem nézhetjük együtt a Tv-t??

- Nem, mert eddig ahányszor hazajöttél, mindig hozzám jöttél, és elmesélted mi történt veled...

- Igen, tudom, de ma tényleg nem történt semmi különös...- néztem rá őszintén. tényleg nem volt mit elmondanom neki.

- Értem!!- és vissza kapcsolta a Tv-t. Úgy gondoltam, felnézek MSN-re, hamár szabad a gép. Közelebb hajoltam Brianhez, és adni akartam az arcára egy puszit, de sajna az... hát hogy is fogalmazzak, félre csúszott, és végül egy kisebb csók lett belőle. Amikor feleszméltem mi is folyik itt, zavartan elfutottam, és bepattantam a gép elé. Amint felértem MSN-re csodálkoztam rajta, hogy Greti fenn van. Ránéztem az órámra, és még alig egy órája hváltunk el egymástól... mindegy, sürgetőbb volt ez a Brienes ügy. igy gyorsan irtam neki:

S: Szia, jaj ne tudd meg mi történt... Lent ültem Briennel, és TV-ztünk, aztán meg úgy gondoltam felmegyek gépezni, adni akartam neki egy puszit, és akkor... hát kicsit félrecsúszott... felugrottam, és elrohantam, szerinted jól tettem??

Majd vártam egy kicsit a válaszra, de semmi. küldtem neki rezgőt, de nem válaszolt. egyszer aztán még is irt:

G: Ki az a Brien?? És ki vagy te??

S: Susie vagyok!! Jaj Greti, ne csináld már!! Brien meg a bátyám!!

G: Ohh, szia Susie!! Zita vagyok, Greti nővére, ha hazajön átadom neki, hogy kerested, és szerintem jól tetted, hogy felugrottál!! Kicsit ciki a vérfertőzés...

Lefagytam. Hát csodás, akkor mostmár Zita is tudja?? Atyám!! Gyorsan elköszöntem, és léptem le netről. Lementem, és Vacsit csináltam, mivel anyáék csak későn dognak jönni. Nem volt kedvem Briennel enni, ezek után, de hát muszáj!! Nem mutathatok rossz példát a hugicámnak, hogy a szobámban eszem, mert rákap. Igy megteritettem, majd elkiálltottam magam, hogy kaja, és feszülten vártam a pillanatot, amikor Brien belép a konyhába...

Nem soká Triny és Kelly is befutottak, így bementünk a mekibe, és hallgathattuk az élménybeszámolókat a hétvégéről. Mint mindig Kelly kezdte a beszámolót. Nem nagyon értettem miről is magyaráz, csak kulcsszavakat vettem ki belőle: Pasim, Édesem, Szülők, Buli, Sex, Pia, szívem stb. szokásos hétvégei elfoglaltsága, hogy a pasijával van, na meg bulikra jár, ocsárolja a szüleit, és… na igen, a szexuális élete sem utolsó. Utána jött Triny. Nem mesélt sokat, mert általában hazudik agyra, főre, de már nem egyszer leszóltuk érte, így mostanában csak néhány szót mond. Jöttek az ikrek:

- Nekünk érdekes hétvégénk volt…- kezdte Tasha.- Andrew és Matthew eljöttek hozzánk, és velük voltunk…

- Mentünk fürdőbe, meg minden, de sajna szombaton délután el kellett menniük…- egészítette kis Krisszy.

- Így elmentünk a buliba, és alaposan össze is vesztünk velük!!- mondta szomorúan Tasha.

- De aztán kibékültünk, és…- vette át a szór Krisszy.

- Most szent a béke!!- mondták egyszerre. Ezen nevettünk egy jót, hisz mindig ezt csinálják.

- Na és nektek?? Greti?? Susie??- nézett ránk Kelly, és a többiek is kíváncsian fordultak felénk.

- Meséld csak Greti!!- néztem rá, és bele is kezdett. Nem nagyon figyeltem a mondandójára, mert elgondolkodtam. Vajon elmerjem nekik mondani, hogy mi történt hétvégén?? És hogy mi van Briannel?? Nem, nem mondom el!! Nem tartozik rájuk!! Mire meghoztam ezt az elhatározást Greti be is fejezte a mondandóját.

- Na és veled Susie?? Történt valami érdekes??- fordultak felém mind, míg Kelly megkérdezett.

- Nem… nem történt semmi érdekes!!- mondtam mosolyogva. Nem is kérdezősködtek tovább. Elmerültek a divatban, amihez nekem őszintén szólva sok közöm nincs. Én csak hallgattam, ahogy beszélnek, és néha-néha én is hozzá szóltam. Aztán nézelődtem kifelé az ablakon. Egy basketball sapis srác sétált kézen fogva egy barna hajú kockás szoknyás lánnyal. Nagyon boldognak tűntek így egymás mellett. Folyton nevettek, a fiú viccelődött gondolom, majd néha egy-egy puszi is elcsattant. Míg el nem tűntek az egyik boltban addig figyeltem őket. De szerettem volna, most én is Briannel így sétálgatni… de hát, ezt már alaposan elbuktam. De nem most, még a legelején. Ha nem ebbe a családba születek… de hát mindegy. Ez így van, ezt kell szeretni… na jó, nem szeretni, mert ezt elég nehéz lenne szeretni, inkább csak megszokni. Kénytelen leszek…

- Na lányok, nekem mennem kell!!- állt fel Greti.

- Hova mész??- kaptam oda a fejem.

- Megyek Peterhez!!- kacsintott rám, mire felnevettem.

- Rendben, szia!!- köszöntem el tőle.

- Szia!!- köszöntek el tőle a többiek is, majd már el is tűnt a plázában lófráló emberek között.

- Szerintem mi is lassan mehetnénk!!- nézett az órájára Kelly. Triny nagy bőszen bólogatott. Gondolom ma is hozzájuk, mennek.

- Felőlem…- álltam fel, majd mind összeszedelődzködtünk, és kimentünk a pláza elé.

- Hát akkor, sziasztok!!- köszöntek el Kellyék, és már el is tűntek az utca forgatagában.

- Nekünk is menni kéne…- nézett az órájára Krisszy.

- Jaja, anyuék mindjárt hazaérnek!!- helyeselt Tasha.

- Jól van, sziasztok, majd találkozunk!!- köszöntem el tőlük, és hazaindultam. Tudtam mi vár majd otthon: Brian a Tv előtt ül, és egy sört iszogat, Liliért nemsoká érte kéne menni… azt hiszem, elmegyek egy kicsit hamarabb Liliért!! Nincs kedvem még haza menni… így célba vettem az ovit.

Eltartott egy ideig, de szerintem megérte, mert nagyon csinosnak éreztem magam, és ebben megerősített Brian féltékeny pillantása is, amikor húztam a cipőm.

- Így akarsz elmenni??

- Igen, miért baj??- álltam fel, és még vettem egy utolsó pillantást a tükörbe, és semmi kivetni valót nem láttam magamon.

- Ez nem túl kihívó?? Mindenki meg fog bámulni!!

- És?? Baj??

- Nem, dehogy csak…

- Nincsen csak, elmentem!!- adtam egy puszit az arcára és elhúztam a csíkot. Út közben összeszedtem Tashat és Krisszyt, akik ha nem említettem volna ikrek, de egy fikarcnyi hasonlóság nincs köztük. Az egyik szőke, a másik barna, az egyik kék szemű, a másik pedig zöld, és még belsőre sem hasonlítanak, a pasijaik… na az katasztrófa, de inkább nem mondok semmit. Velük együtt folytattuk az utat a pláza felé. Nem sokkal utána találkoztunk Kellyvel, és a pláza előtt, már ott állt Triny és Greti is.

- Akkor mindenki itt van??- kérdezte Kelly, ő amolyan főfő szerepet tölt be.

- Ahha!!- jött a válasz, és ezzel bele is vetettük magunkat a plázába. Szétváltunk, én és Greti mentünk a cipőkhöz, mert akartam egy újat, Kelly, természetesen Trinyvel, kimással, mentem a felsőkhöz, Tasha és Krisszy pedig becélozták a nadrágokat. Ahogy Gretivel sétálgattunk a cipők között, észrevettem egy ismerős alakot a bejárati ajtóban ácsorogni. Nem hittem a szememnek, így megkértem Gretit nézzen oda.

- Az Brian!!- biztosított, és visszafordult a cipőkhöz.

- De ő mit keres itt??- vettem célba az ajtót.- Te mit keresel itt??

- Á, szia, nem is tudtam hogy itt vagy…- mondta zavartan.

- Minden hétfőn ide szoktunk jönni a csajokkal, neked kéne a legjobban tudnod… Mit keresel itt??

- Csak hoztam neked egy blézert!!- nyújtotta felém a fölsőt.

- Nyár van!!- vettem el, és beletömködtem a tatyómba. Greti lépett mellém.

- Sziasztok, mi ez a ricsaj??

- Semmi, Brian épp menni készült igaz??- néztem szúrósan a tesómra.

- Persze-persze, már itt sem vagyok!!- adott egy puszit, és elindult.

- De aztán haza érj!!

- Oké!!- kiáltott vissza. Vettem egy mély levegőt, és visszasétáltunk a boltba. Miután gazdagabbak lettünk egy-két pár cipővel, elindultunk a Meki felé, de előtte még leültünk egy padra.

- Na akkor mesélj csak!!

- Mit meséljek??

- Mi is van akkor most Briannel és veled??

- Azt én is szeretném tudni…

- Na??- kérdezett vissza, elengedve a mondatomat a füle mögött.

- Hát… Szeretem, nagyon, és ő is, de… még is csak a bátyám!! De… már egyszer majdnem megcsókolt meg… forr köztünk a levegő és… most ez is…- hajtottam le a fejem.

- Na!! Minden helyrerázódik majd!! De azért, ezt tartsátok titokban, mert…

- Persze, nem akarok címlapon lenni!!- nevettem gyengén, mire Greti is elmosolyodott.- Na és veled és Petivel mi van??

- Beteg a szentem, de majd holnap megyek ápolni!!- mosolygott. Én is elmosolyodtam, majd megláttuk az ikreket a meki előtt, így tovább mentünk, és csatlakoztunk hozzájuk…

Lefeküdtem, de aludni nem igazán tudtam, csak az ablakon figyeltem kifelé. A csillagokat néztem, és gondolkodtam. Nem jutottam sehova, mert… az igaz, hogy szeretem, de még is csak a bátyám, és nem lehetnénk együtt, már csak a szüleink, amit gondolnának rólunk, már azért sem. De ha még nem is lennénk testvérek, ami igaz is lehetne, mivel a családból engem egyedül csak Brian és Lili szeret, szóval, ha nem is lennénk testvérek, és ez ki is derülne, mit szólnának hozzá a rokonok, hogy együtt vagyunk, szóval akár hogy is nézzük, ez egy veszett ügy. Végül sikerült elaludnom, és csak reggel keltem fel. 10 óra környéke lehetett. Lili nem ébresztett, mivel ő már oviban van, anyuék is rég elmentek, Brian horkolását, meg még hallottam. Feltápászkodtam, majd lementem. Csináltam reggelit magamnak és Briannek is. Az enyémet gyorsan megkajáltam, majd felöltöztem, és leültem a Tv elé. Nem ment semmi érdekes, csak ilyen betelefonálós műsorok, amikre ha betelefonálnék, meg is fojtanának, szóval csak bambultam. Kb fél óra múlva Brian is szíveskedett felkelni.

- Jó reggelt!!- köszönt egy ásítást követően.

- Inkább már napot, de neked is!!- köszöntem, de le sem vettem a szemem a Tv-ről. Bement a konyhába, és megette a reggeliét, majd odajött hozzám, és leült mellém.

- Mi jó megy a Tv-ben??

- Csak ilyen betelefonálós, tudod, amivel régen szórakoztunk!!

- Ja igen!! Mi lesz az ebéd??

- Rendeljünk Pizzát??

- Oké, akkor az!! Délutánra mi a programod??

- Találkozom a csajokkal!!- hát igen, a többiekkel találkozunk szinte minden hétköznap délután a plázában a Mcdonaldsban. Ez már ilyen rituális.

- Értem!!

- És neked?? Mik a terveid??- néztem rá. A szemei pirosak voltak, és a szeme alatt fekete karikák éktelenkedtek.

- Nekem?? Semmi, asszem itthon maradok, és nézem a Tv-t.- bambult el a Tv-n.

- Értem!!- majd már nem is beszéltünk többet, csak annyit, hogy milyen legyen a pizza. Pont délben meg is hozták a kaját. Leültünk, gyorsan betermeltük.

- Egészségünkre!!- mosolygott, majd hátradőlt, és simogatni kezdte a hasát.

- Jaj, mint egy öreg bácsika!!- nevettem ki, majd én is hátradőltem.

- Jé, mint egy öreg néni!!- vágott vissza.

- Most mit piszkálsz??

- Te kezdted!!- vágott vissza. Kicsit olyanok voltunk, mint a friss házasok… Rápillantottam az órámra.

- Na én mentem készülődni, mosogass el légyszi!!- pattantam fel.

- Mosogass el te!!

- Légyszi!!- mondtam, és átöleltem hátulról a nyakát, majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Hát…- kezdett megenyhülni.

- Köszi!!- majd ott is hagytam, és rohantam fel az emeletre készülődni.

Miután sikerült valamennyire rendbe tenni magam, lementem. Brian nagy valószínűséggel még aludt, Lili viszont nagy elégedett vigyorral iszogatta a kakaóját anyuékkal szemben.

- Jó reggelt!!- köszöntem.

- Neked is!!- mondták anyuék, Lilire meg csak rá kellett nézni, hogy milyen jó a reggele.

- Brian??- jött a szokásos kérdés anya szájából.

- Alszik!!- mondtam kurtán, és tudtam, hogy úgy sem kérdezik meg milyen volt a tegnapi buli, én nem érdeklek senkit… egy hangos ásítást hallottunk, ezek szerint Brian felébredt, majd mackós lépteket, és megjelent az én drága bá… szóval Brian az ajtóban.

- Jó reggelt!!- köszönt anya boldogan, hogy lejött az egy szem pici fia.

- Reggelt!!- köszönt Brian álmosan, majd leült mellém, és maga elé vette a kávéját, majd elmerült a tekintete a semmiben. Naggyábol ma reggel csak én nem tudtam mit kezdeni magammal, mert: Lili elmerült a kakaójában és azon gondolkodott mit csináljunk délután, mert neki semmi gondja. Anyuék nagyon jól elvoltak, mivel ki akarták élvezni a hétvégét, hiszen még alig 38 évesek, de már sűrű a hetük. Anya egy divatcég elnöke, amit én utálok, mert rám és Lilire mindig a legdivatosabb cuccokat akarja ránk adni, de én inkább húzódom a fiúsabb, és lazább de még is csinos. Lilit nem nagyon izgatja mit is vesz fel, de várjon csak anya egy-két évet, majd kiderül az is, hogy Lili sem nagyon csípi az ilyeneket. Velem is így volt. Eleinte tetszett, de aztán… Apa meg ügyvéd. Nem sorolom, neki miket kell csinálnia, így nagyon elfoglaltak hét közben és nincs sok idejük egymásra, és ezt hétvégén pótolják be. Engem nem zavar, addig, amíg engem nem piszkálnak. Brian pedig… még a másnaposság hatása alatt van, és nagy a valószínűsége hogy semmire sem emlékszik a tegnap történtekből… vettem egy mély levegőt, majd felálltam és felmentem a szobámba. Úgy gondoltam tanulok még egy kicsit, hisz holnap suli. Így sikerült egy kicsit elterelnem a gondolataimat a sanyarú sorsomról… ebédkor lementem kajálni, majd Lilivel együtt kimentünk a játszótérre. Nagyon aranyos kis csaj az én kishúgom. Nagyon apró dolgok lekötik, mint például egy bogár, ami épp akkor szállt le egy fűszálra, meg ilyenek. A játszótér másik felében a nagyobbak szoktak korizni, deszkázni meg ilyenek. Nagyrészt itt található meg a hatos is, de nem hétvégén. Olyankor mindenki a szombati bulit piheni ki. Így most tök üres a park, csak én és Lili vagyunk itt. Jó is ez így. Amint ott üldögéltem Lili eltűnt a szemem elől. Nagyon megijedtem. Körbe-körbeszaladgáltam a parkban, de sehol sem találtam meg. Már kezdtem teljesen megijedni. Kiáltozni kezdtem a nevét, de semmi válasz. Összerogytam a földön, mert nem tudtam, mi történhetett vele. Aztán egyszer csak nagy nevetést hallottam. Lili kézen fogva jött Briannel felém. Nagyon bedühödtem, és amikor közelebb értek felpattantam.

- Most komolyan te normális vagy??- estem neki Briannek.- A szívbaj kerülgetett, hogy nem tudtam, mi van Lilivel, most meg nagy vigyorogva jöttök ide hozzám??

- Nyugi Hugi!! Csak játszottunk!!

- Máskor légy szíves hamarabb szólj jó??- öleltem meg őket.

- Oké!!- mondta nevetve Brian, majd elszaladt és azt mondta, én vagyok a fogó.

- Ez nem ér!!

- De-de!!- futott el Lili is, és én lettem a fogó. Megkerültük vagy 3000-szer a parkot, meg estünk nagyokat, de nagyon jól éreztem magam. Estefelé estünk haza, mire már eléggé kifárasztottuk Lilit, és mi is alaposan elfáradtunk. Hazamentünk, megvacsoráztunk, lefektettük Lilit, és elköszöntünk anyuéktól, mivel velük holnap reggel nem igazén fogunk találkozni. Lili is megy holnap oviba, mert igaz hogy nyár van, de nem tudok rá mindig én vigyázni. Tini vagyok, kell a szabadság!! Mi még leültünk Tv-zni Briannel. Nem ment semmi érdekes, aztán hogy így kapcsolgattuk egy vígjáték következett. Annyit nevettünk, hogy én rádőltem Brianre. Az arcunk alig két centire volt egymástól. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, és lefagyott a mosoly az arcunkról. Már éreztem magamon a szuszogását, becsuktam a szemem, már teljesen beleéltem magam hogy mg fog csókolni, édes ajkait érezhetem a számon. Nem számít mi lesz, csak ő meg én… de aztán meggondoltam magam. Bármilyen jól is esne ő még is csak a bátyám… eltoltam magamtól:

- Bocs!!- felálltam és felrohantam a szobámba. Ő még ült egy kicsit a Tv előtt, aztán ő is nyugovóra tért. Lesz még időnk ezt megbeszélni, hisz nyár van, ketten leszünk itthon egész héten… Atyám mi lesz itt!!

Még álltunk ott egy darabig, aztán indultunk tovább. Nem szóltunk egymáshoz, kézenfogva mentünk tovább. Ez nem volt új, régebben is mentünk már így, de most még is más volt. Megérkeztünk, anyuék már aludtak, vagy talán még sem, de még is csend volt. Lili mielőtt elmentem már aludt. Majd hétfőn gondolom hallgathatom a csajok élménybeszámolóját, és persze Greti faggatását... Felmentünk, és épp amikor mentem volna be a szobámba Brian megállított:
- Nem alszol velem??
- Nem hiszem, hogy a ma este történtek után, e jó ötlet lenne...- néztem fel rá, mert magasabb volt nállam, vagy 10 cm-el.
- Hát jó!!- majd adott egy puszit a homlokomra, és bement a szobájába. én is bementem, de nem öltöztem át, fogtam magam, és így bedőltem az ágyba. Kicsivel később nyílt az ajtó és egy pizsamás Brian jött be a szobámba. nem szólt semmit, csak lefeküdt mellém.
- Te mit keresel itt??- amikor már alaposan befészkelte magát mellém.
- Veled alszom!!
- De hát nem azt beszéltük, hogy ez most nem lenne jó??
- Csak te mondtad, hogy ez így nem lenne jó, meg amúgy is, csak azt mondtad nem alszol velem, én még aludhatok veled...- ezt az elmés megjegyzést egy mosollyal jutalmaztam, majd még közelebb bújtam hozzá. Ígí aludtunk egészen addig, amíg a drága kishugunk, megint nem jött ébreszteni.
- Ébresztő!!- ugrándozott Lili.
- Lili!! Ezt minden reggel el kell játszanod??- kérdezte Brian, és megfordult.
- Igen, minden reggel eljátsza, csak téged általában megmentelek tőle, mert először hozzám szokott jönni!!- kászálódtam ki, és levettem róla Lilit.
- Köszi Hugi, és akkor most ha megtennétek, szeretnék még aludni!!
- Menj át a szobádba!!- húztam le róla a takarómat.
- De ez kényelmesebb!!- húzta vissza.
- Segítesz Lili??- kértem a hugomat, amire elvigyorodott, és együtt kezdtük el csikizni Briant, mindaddig, amíg fel nem kelt, és át nem ment a saját szobájába. Lilivel lepacsiztunk, és átküldtem hogy keltse fel anyáékat, amíg fel enm öltözök. el is ment, és fel tudtam öltözni, meg rendbeszedni magam után, egy ilyen nem mindennapi nap után...

- Szállj le róla!!- lökött arrébb Triny. Elég erőszakos egy teremtés volt.

- Nem a tiéd!!- szóltam vissza, és nem zavartattam magam, táncoltam tovább.

- De nem is a tiéd!!- furakodott közénk.

- Hey!! Állj!! Mindkettőtöké lehetek!!- tette magát a fiú, már sem tetszett annyira.

- Tudod mit Triny?? Legyen inkább a tiéd!!- mentem arrébb.

- Nem kell!! Neked adom!!- jött utánam.

- Nem kel a könyör adomány!!

- Nekem sem!!

- Akkor megyek vissza hozzá!!- tettem úgy, mint ha mennék vissza.

- De egy álszent liba vagy!!

- Ahogy te is!!

- Te kis…- és nekem esett. Nem hagytam magam, de nem a srác miatt, az meg nagy egósan figyelt minket, a többi bulizóval együtt. Kicsi idő múlva a drága bátyám is megjelent, bár engem, egy cseppet sem izgatott, el voltam foglalva Triny hajtépésével. Szegénynek elég kevés maradt a drága szőke hajából, de hát istenem, én kezdtem??

- Állj!!- szedett szét minket a bátyám.

- Eressz!! Megtépem ezt a libát!!- próbáltam szabadulni.

- Te is az vagy, nem emlékszel??- nevetett cinikusan.

- Susie?? Te vagy az??- fordított maga felé Brian.

- Ki más?? Vagy az a szőke cica baba elvette az eszed??- céloztam a csajra, akivel most nemrég jött ki a szobából.

- Ne veszekedjünk, kérlek!! Menjünk inkább haza!!

- Menjünk!!- adtam meg magam, majd odamentem Trinyhez.

- Bocs!!

- Semmi!!- és megöleltük egymást. Nem ez volt az első bunyónk, ez már szinte hagyomány. A srác jött oda hozzánk.

- Na csajok??

- Buzi!!- majd ellöktük, és ő ment vissza táncolni, én meg Briannel haza.

- Mi volt ez a bunyó??- támadt nekem, amikor már messzebb kerültünk a háztól.

- Semmi!!

- Nem hiszem!! Mond el, eddig még mindent elmondtál nekem, ez miért olyan nagydolog??

- Mert egy nap alatt sok minden megváltozott!!- mondtam halkan.

- Mi változott meg??- állt velem szembe, és felemelte az államat.

- Minden!!- és egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Ebből Brian rögtön levette, mi van. Néha már olyan volt nekem, mint az ikertestvérem.

- Akkor, ami ma történt… Nem mondtál igazat??- célzott a reggeli beszélgetésünkre. Én csak megráztam a fejem.- Nem lesz ez így jó!!- mondta szomorúan. Erre kitört belőlem a sírás. Magához ölelt, és azt súgta a fülembe:- Nem lesz semmi baj!!

- Már hogy ne lenne?? Milyen már, hogy szerelmes vagyok a saját bátyámba!!- húzódtam el tőle. Kicsit olyan arcot vágott, mint akit nem érint annyira nagyon, hogy köztünk alakulgat valami, nem értettem miért, hiszen a bátyám nem?? Nem lehetünk egy pár… vagy talán még is??

Ahogy ott cigizgettem, néha-néha hátra néztem. A bátyám nagy vígan smárolgatott azzal a csajjal, úgy látszik, ő bevette a reggeli színjátékomat… nem baj, legalább ő boldog, ez már haladás… amint így ücsörögtem, Greti a "hat liba" egyiket jött ki mellém.

- Szívem?! Te már megint cigizel??- huppant le mellém.

- Én?? Soha!!- szívtam el az utolsó slukkot, és eldobtam.

- Látom!! Mi a baj??- kérdezte kedvesen. A hatosból őt szeretem a legjobban. Mindig megért, és bármit elmerek neki mondani. Igaz is, régebb óta ismerem őt mint a többieket, és mindig is őt szerettem a legjobban, így bármit nyugodt szívvel elmondhattam neki, de ez… hát nem tudom, hogy még is elmondjam e neki. Szeretem meg minden és megbízható, de… mindegy, üsse kő:

- Azt hiszem szerelmes vagyok, a bátyámba!!- mondtam egyszerűen, mint ha egy mindennapi dolog lenne. Először nem reagált, de aztán, mint ha rosszul hallott volna, rám meredt.

- Hogy mi??

- Öhm… ja!!- mondtam csendesen. Azt hittem, elröhögi magát, és rohan a többieknek elujságolni, mert Kelly, Tasha Krisszy és Triny ilyen. De nem. Először rámeredt az égre, és a csillagokat kémlelte, majd miután erőt vett magán megszólalt:

- Te Susie!!

- Mond!!- mondtam kicsit félve.

- Hogy jöttél rá??

- Igazából Brian jött rá még reggel, de azt mondtam neki, hogy biztosan csak nagyon el akarta nekem mondani, milyen szép volt az a csaj, meg minden, és szerencsére elhitte…- mondtam kicsit szomorkásan.

- Értem!!- ült mellém,és átölelt. Majd így átkarolva néztük tovább a csillagokat, csak aztán jött Peter.

- Sziasztok!!- csókolta meg Gretit. Peter meg Greti már hat hónapja járnak, és tulajdonképpen a hatosból csak nekem és Trinynek nincs barátunk, de engem nem zavar, vagyis zavart eddig. Most már azt gondolom, de jó lenne, ha a bátyámmal… Nem!! Ezt nem szabad!!

- Hali!!- köszöntem neki.

- Cicám!! Ideje lenne menni!!- mondtam édesen Peter, amitől Greti már szinte olvadozott.

- Na menjetek már, hányingerem van!!- mondtam nevetve. Ez nálunk megszokás, egy kedves szavunk nincs egymáshoz.

- Oké, csá!!- köszönt Peter, Greti adott egy puszit, aztán elmentek. A bátyámék közben eltűntek a konyhából, biztosan az egyik szobát választották. Én csak ültem ott tovább, és figyeltem a csillagokat, aztán elfogott egy rossz érzés. Vagyis inkább csak nem éreztem jól magam. Bementem, és célba vettem a WC-t. Bementem, és kidobtam a taccsot. Richárdéknak volt mit takarítani másnap. Miután már minden lehetségest kiürítettem magamból, visszaindultam a táncoló tömegbe, hátha találok magamnak valakit, és sikerül kivernem ezt az egész Brianes dolgot a fejemből. Amint ott táncoltam össze is melegedtem egy sráccal, egész jól táncoltunk ott ketten, csak aztán jött egy harmadik személy. Úgy látszik Triny is ezt a srácot szemelte ki magának…

Átmentem a szobámba, és bedőltem az ágyba. Nem soká, dobogást hallottam, ami azt jelentette a bátyám, megy lefelé a lépcsőn. Ha jól tudom, most jön az a rész, hogy mindent elmond anyáéknak, burkoltan persze, és ebédkor fejezi be. Lemegyek enni, aztán feljövök, ő elmegy valahová, anyuék ellesznek, és Lilivel maradok. Így is lett. Lili robogott be a szobámba kaja után nem sokkal.

- Susie!!- ugrált az ágyamon.

- Mond!!- ültem fel, és az ölembe kaptam.

- Játszunk??

- Mit??

- Babázzunk!!- meg őrit ezzel a babázhatnékkal. Anyuék egy csomó babát vettek neki. Bezzeg nekem kiszúrták a szemem egy kicsi barbieval… na mindegy. Nem szeretek babázni, de hát, ha ezt szeretné. Amíg mi így játszogattunk, anyuék a konyhában ücsörögtek. A bátyám meg… felkereste azt a csajt, akivel tegnap kavart. Én meg eljátszogattam a kishúgommal. Nagyon szeretem ezt a kis törpét, nagyon aranyos!! Ahogy így játszogattunk, eltelt az idő. Későre járt már, itt volt a fekvés ideje Lilinek. Megfürdött és elment lefeküdni. Apu benézett hozzá, de már aludt. Én meg levágódtam a Tv elé. Ahogy ott ücsörögtem megcsörrent a telefon.

- Halo??- vettem fel.

- Szia Baby!!

- Á, hello Kelly!!- ő a hatos egyik tagja.

- Nincs kedved bulizni egyet??

- Mikor nincs??- kérdeztem vissza nevetve.

- Jaja, tényleg, hülye kérdés!!- nevetett a vonal végén.

- Miért??

- Házibuli van Richárdnál…

- Az meg ki??

- Egy negyedikes!! Bátyád osztálytársa volt, de bukott…

- Mikor??

- Még tavaly!!

- Mármint a buli mikor!!

- Ja… az most!! Kétutcányira tőletek!! Jössz??

- Megkérdezem anyuékat!!

- Oks!! Fél perc múlva ott vagyunk nálatok!!

- Vagytok??

- Vagyunk, tudod: Tasha, Krissy, Greta és Triny!!

- Jah, szóval a libákra gondolsz??- nevettem. Így hívjuk magunkat, a suli hat libája.

- Igen, rájuk!!- nevetett ő is.

- Szia!! Gyertek!!

- Okés!! Szia!!- és letettük. Átrobogtam be anyuáékhoz a konyhába, épp, öhm… kóstolgatták egymást. Ilyenkor hétvégén ez megy. Hétköznap alig látják egymást, mert vagy távol vannak, vagy elkerülik egymást, így hétvégén élik ki magukat.

- Anyu!! Apu!!- szóltam rájuk.

- Mi van??- kérdezték egyszerre, olyan nem törődöm hangnemben.

- Elmehetek bulizni??

- Ilyenkor??

- Még csak fél nyolc!!

- Nem!!- vágta rá anya.

- Ha itthon lennék, akkor sem érdekelnélek titeket, olyan nagy baj, hogy elmegyek??

- Menj!!- mondta apa. Mindig is ő volt az engedékenyebb.

- Menj, de 4-re legkésőbb itthon legyél!! Holnap megyünk vásárolni!! Kell neked is egy kis alvás!!- mondta anya.

- Okés!! Sziasztok!!- és már ott sem voltam. Ne várják, hogy megköszönjem. Ha itthon lennék, se törődnének velem. Ha nem vagyok itthon az csak nekik jó. Felszaladtam, és felkaptam a kedvenc farmeromat, és egy toppot. Nem sminkeltem, úgy is sötét lesz, vagy ha nem hát istenem. Leszaladtam a lépcsőn, beüvöltöttem egy sziát, és még mielőtt Kelly megnyomhatta volna a csengőt ott termettem. Körbe puszilgatta őket, és elmentünk a buliba. Már távolról hallottuk a zene hangját. Amint odaértünk, rögtön kiszúrtam az ismerős alakokat a suliból. Bementünk, és bevetettük magunkat a táncoló tömegbe. A többiek egyből találtak táncpartnert, én meg elmentem valami piát keresni. Amint kimentem találtam is piát dögivel, de sajnos nem csak piát találtam… a bátyám, éppen egy csajt taperolt, és csókolgatott a pulton. Gyorsan kevertem magamnak valami erőset, és kiültem a teraszra, és elszívtam egy jó pár szál cigit. Ez alaposan szíven ütött… de miért vagyok én féltékeny?? Talán… talán én is… Nem!! Nem lehet!! Nem lehetek szerelmes a bátyámba!!...

Így aludtunk mind ketten, mert ő elaludt, és ha elmegyek mellőle, akkor felébred. Inkább maradtam. Egy-két órája aludhattunk, amikor nagy ricsajjal betört húgom. Biztos észrevette, hogy nem vagyok a szobámban, így átjött kelteni Briant.

- Ébresztő!!- ugrott ránk.

- Csend Lili!! Szétszakad a fejem!!- csitította Brian.

- Ébresztő!!- súgta a fülünkbe Lili.

- Ébren vagyunk!!- próbáltam emberi hangon megszólalni.- Anyuékat felébresztetted már??

- Nem!!- rázta meg göndör kis fürtjeit.

- Akkor ébreszd fel őket!! Mi is nem soká felkelünk!!- tolta el Brian Lilit.

- Oké!!- mondta vidáman, és elszökdécselt.

- Elképesztő ez a kiscsaj. Még alig kelt fel, de már teljesen kicsattan az energiától!!- néztem az ajtó irányába.

- Aha!!- dünnyögte Brian.

- Kelj fel bátyus!! Tényleg kelni kéne!!- másztam ki mellőle.

- Kelj, ha akarsz, én még maradok!!- fordult a másik oldalára.

- Rendben, aludj, de akkor később kell elmesélned nekem és anyuéknak is a tegnapi történteket. Ha most elmondod, csak nekem kell!!- erre kipattantak a szemei, és nem mozdult.

- Hagyj!!- mondta mogorván. Valami nagyon nincs rendben, ha ilyet mondott. Még soha sem küldött el, az estiek kivételével. Mindig elmondott mindent. A szemei még mindig eresek voltak. Mi baj lehet??

- Bátyus!! Nagyon rossz téged így látni!! Elmondod??- hajoltam közel hozzá.

- Semmi hugi!! Hagyj légy szíves!!- fordult el. Nem firtattam tovább. Egyszer biztos elmondja, vagy ha nem kiszedem belőle. Lementem a konyhába. Úgy látszik Lili sikerrel járt, mivel az egész család kinn ült a konyhában. Lili a kakaóját, anyáék a kávéjukat iszogatva.

- Brian??- kérdezte anya. Semmi jó reggelt és egyebek. Ez már megszokás. Neki Brian a kedvenc. Apa inkább a lányokhoz húzódik, és inkább a kicsikhez. Így én vagyok a fekete bárány.

- Szobájában!!- ültem le, és kávét töltöttem magamnak. Kíváncsi voltam észre veszik e. Nem, senki. Lilit nem érdekelte, anyát még úgy, apa meg anyával volt elfoglalva. Úgy látszik nem volt elég a tegnap éjszaka. Megittam a kávét, rengeteg cukorral, és csináltam egy másikat a drága bátyusomnak. Ezt sem vették észre. Lili a zsiráfos szívószálával játszott, apáék meg… szerinte tudjátok. Felvittem, és meglepő látvány fogadott a szobájába lépve. Az ablakon nézett kifelé, de még mindig az ágyában feküdt. Azt hittem még alszik.

- Kip-Kop!!- mentem beljebb. Nem mozdult, csak nézett ki az ablakon.- Hoztam neked egy kávét!!

- Kösz!!- de nem nézett rám. Reggel még legalább rámnézett. Letettem az éjjeli szekrényére, és leültem az ágyára eltakarva az ablakot. Nem emelte el a tekintetét, de nem nézett rám. Lefeküdtem mellé, hogy a szeme pont az enyémbe nézzen. Mint aki csak néz ki a fejéből, olyan átlátszó tekintettel nézett rám.

- Mi a baj??- próbálkoztam megint. A szemembe nézett, így nem tudta nem elmondani, és azt mondani, hogy semmit. Egy darabig csak nézett azzal a kietlen tekintettel, végül még is csak megszólalt.

- Hát…- és elhallgatott, aztán folytatta.- tegnap, amikor a buliban voltam…- én csak figyelmesen hallgattam.- történt valami!! Ami… hát nem tudom, hogy jó vagy rossz, de megtörtént. Éppen OTT tartottunk egy lánnyal, amikor…- és itt mélyen a szemembe nézett.- a te nevedet mondtam az övé helyett, és téged láttalak ott, nem őt…- na igen, ez már tényleg nagy. A saját bátyám, akit… a világon mindennél jobban szeretek, hangsúlyozom Szeretek!! Nem vagyok belé szerelmes, lehet hogy ő igen… Nem!! Az lehetetlen!! Az csak véletlen volt. Próbáltam viccel oldani a feszültséget.

- Örülök, hogy ezt is annyira meg akartad osztani velem, hogy oda képzeltél, de én nem tartok neked gyertyát, bocsi!!- mosolyogtam rá bohókásan. De ő állta a tekintetem.

- Ez nem ilyen egyszerű…- jött volna a hegyi beszéd, de belé folytottam.

- De, igen is egyszerű!! Nem vagy belém szerelmes, csak nagyon megbízol bennem, és ennyire meg akartad nekem ezt mondani, hogy oda képzeltél!! Ennyi az egész!! Emiatt ne törd a fejed!!- adtam neki egy puszit.

- Azt mondod??

- Azt, és most idd meg a kávédat, és irány lefelé!! Már nagyon kerestek!!- mondtam cinikusan, majd felálltam.

- Mi történt már megint?? Csak nem a szokásos??- ült fel, és itta meg a kávéját. Nem szóltam, csak kisétáltam a szobából. Lesokkolt, amit mondott, és igazából még magam sem hittem el, amit neki mondtam. Lehet hogy még is szerelmes belém a bátyám??...

Ez a történet Rólam, és az én kis életemről szól. Nem egy érdekes sztory, de nekem tetszik, mármint szeretem írni. Nem vagyok egy mindennapi lány. Ezért is érdekes ez az élet.

 

Reggel volt még, mikor kikeltem az ágyból, pedig hétvége volt, és ilyenkor délig, vagy délutánig alszom. De kipattantak a szemeim, és muszáj voltam felkelni. Lesétáltam a konyhába, hogy keressek valami ennivalót. A ház csendes volt. A húgom még aludt, a bátyám, meg még biztosan nem ért haza a buliból. Anyuék meg… jól elvoltak éjszaka szerintem. Ettem valamit, és felmentem a szobámba. Leültem az asztalomhoz, és a naplóm-vettem a kezembe. Nagyon régen írtam bele, hat-hét éve. De ilyen kis gyerekes csacskaságok voltak benne, hisz mennyi idő voltam akkor?? 6, vagy esetleg 7 éves?? Íme az első bejegyzésem:

 

Kedves naplóm!!

 

Adam, az osztály szépfiúja szépen nézett rám. Ez azt jelenti, hogy tetszem neki, meg múltkor nekem dobta a labdát, pedig nem is játszottam. Annyira aranyos. Na majd holnap is írok!! Szia!! Susie!!

 

Hát igen, az a holnap egy hónap múlva lett:

 

Kedves naplóm!!

 

Bocsi, hogy nem írtam, de el voltam foglalva. A hugom, most született meg egy vagy két hete, és nem tudtam tőle írni, ráadásul Brian a bátyám állandóan a nyomomban volt, és nem akartam előtte írni, de ígérem mostantól sűrűbben, írok!! Szia!! Susie!!

 

Hát, ja, a sűrűbben egy év múlva lett:

 

Kedves naplóm!!

 

Nagyon feledékeny vagyok, és mindig elfelejtek beléd írni, csak tudod a fiúk… elveszik minden időm. Még az elején írtam Adamről, hát összejöttünk. Mindig együtt megyünk suliba, és megfogja a kezemet, és a számra ad puszit. Szerencsére Brian nem akaszkodik rám, mert neki is van egy barátnője, és ő meg vele van elfoglalva. Nagyon nem szeretem Briant, amikor rám akaszkodik. A hugom, pedig nagyon jó kislány. Már ki tudja mondani a nevem, és apáékat is úgy szólíta ahogy kell. Nagyon jó kislány. Na ígérem holnap is írok!! Szia!! Susie!!

 

Utolsó bejegyzés ebben a csodás naplóban egy év múlva következett be:

 

Kedves naplóm!!

 

Adam egy nagy szemét!! Megcsalt!! Szájon puszilta Lizát!! Ez nem volt szép tőle!! Ő elvileg az én barátom, és még is megpuszilta Lizát!! Haragszom rá!! Nem beszélek vele többet, és már szakítottam is vele. Brian is szakított a barátnőjével, és egyre többet foglalkozik velem, amit én nem is bánok, mert szeretek vele lenni. Sok minden megbeszél velem, és ez jó!! Mostantól sűrűn fogok írni, mert jó ide írni. Talán majd egyszer Briannek is megmutatom, de még egyelőre nem kell tudnia róla!! Na megyek!! Szia!! Susie!!

 

Utolsó bejegyzés!! Azóta sem írtam bele. De nem is kellett. Briannel mindent meg tudtam beszélni. Ő lett a naplóm. Ő is elmond nekem mindent. Nem sokkal idősebb nálam, ő 18 éves, én meg 15 vagyok, és Lili, ő 7 éves, most lesz nem sokára sulis ősszel. Kedvet kaptam a naplóíráshoz, de nem azért, mert olyan fontos dolgot akartam bele írni, hanem csak úgy.

 

Kedves naplóm!!

 

Hát igen, a szokásos kezdés… nem írtam ide, már lassan 5 éve. Remélem nem haragszol, de semmi nem történt, amit le kellett volna írnom, mert nem tudtam megbeszélni Briannel, mert vele nagyon jóba lettem. De azért írok ide valamit, hogy ne legyen ennyire elhanyagolva. Miután szakítottam Adammel, ha azt egyáltalán járásnak lehetett nevezni, nem volt barátom 3 évig. Nagyon haragudtam rá, és Brian is nagyon mérges volt. A suliban egyszer majdnem neki ment, de végül nem tette. Mostmár Gimis vagyok, és nem járok egy osztályba Adammel, sőt még egy suliba sem. De nem is baj. Liza viszont az osztálytársam. Nem haragszom rá, hiszem még nagyon kicsik voltunk, de nem vagyunk barátok. Én az osztály nagymenői közé tartozom. Van 5 lány, még rajtam kívül, akikkel nagyon jóban vagyok, Liza pedig inkább a többiekkel barátkozik. A fiúk közt is vannak egy páran, akik egy bandát alakítanak, és van két srác, akik stréberek. Ők szoktak Lizáékkal lenni, illenek egymáshoz. Mi 6-an, nem vagyunk legjobb barátnők, csak barátnők. Nem nagyon mondunk el egymásnak semmit, csak össz-vissz annyit, hogy milyen új cuccot vettünk, vagy ki fut utánunk. De nem s baj, ez így van jól. Én így szeretem. Na megyek, talán írok még!! Szia!! Susie!!

 

Becsuktam a naplóm, és elraktam, ugyanoda ahol eddig volt. Majd talán egyszer még kinyitom. Nagy ajtó csapódás, remélem Brian jött meg. Lépcsőn hallok dobogást, és egy erőteljes ajtó csapódás… akkor ez csak ő lehet. Ilyenkor általában lefekszik és estig fel sem kel…ne ha én hagynám. Ilyenkor mindig átmegyek és kikérdezem. Rendszerint leordítja a fejem, de nem szokott érdekelni. Felpattantam, és átrobogtam. Brian az ágyán feküdt, és úgy tett, mint aki alszik. Mindig ezt csinálta, de ilyenkor még nem aludt. Ráugrottam, és bedőltem mellé. Jött a szokásos duma… vagyis azt hittem:

- Szia Susie!!- mondta rekedtes hangon. Általában annyit mond: Mit akarsz?? Húzz innen!! De most?? Nem zavar el, valami baj van.

- Szia bátyus, mi a baj??

- Semmi!!- emelte ki a fejét a párnából. A szemei vérben forogtak.

- Na, mi a baj?? Megijesztesz!!

- Semmi hugi!!- mondta már-már könnyezve.

- Mond el!!- bújtam hozzá közelebb.

- Semmi hugi, tényleg!!- de azért átölelt, és jó szorosan megölelt. Áradt belőle a pia, meg a cigi szag. Nem volt meglepő, hisz bulizni volt, de miért volt ennyire letörve?? Ez nem lehet egy egyszerű dolog, ha így padlóra vágta…